Van-e elfogadható egységes nyelvtanulási módszer, létezik-e nyelvérzék?
A nyelvtanulás manapság viszonylag elég korán, már gyermekkorban elkezdődik akár az óvodában, az iskola első éveiben vagy akár egyszerűen a mesefilmeket nézi a gyerkőc valamelyik idegen nyelven. Az ilyen korán elkezdődött „érintkezés” egy másik nyelvvel, mint amit a szüleitől hall, spontán átitatódik a nyelv hangzása, a szavak, még a szószerkezetek is. Mégis pár év múlva egyeseknél valamiért lelassul a fejlődés, lehet, hogy abba is hagyja a nyelvtanulást. Mi lehet az oka? Sokan a nyelvérzékkel magyarázzák, amikor váratlan nehézségekbe ütköznek. Van azonban néhány alapvető tényező, mely biztosan meghatározza a nyelvelsajátítás folyamatát. Számos tudományos kutatási eredmény született ezzel kapcsolatban, ezek közül most kiemelném a 6 egyéni különbséget, mely szerintem a legjobban hozzájárul a nyelvtanulás sikeréhez.
1. Nyelvtehetség
A szakirodalom szerint a nyelvérzék nem egyetlen, egységes képesség, hanem több, egymástól független képességből tevődik össze, és nagyon ritka, hogy valaki egyformán tehetséges minden egyes készségben. A négy alapvető készség: a hangok azonosítása, a nyelvtani érzékenység, a nyelvi szabályok kikövetkeztetése és újak megalkotása, valamint a memorizálási képesség a legmeghatározóbb. Ezért van az, hogy valakinek gyorsabb és könnyedébb lesz az idegen nyelvek elsajátítása, és másoknak lassabb és izzadósabb a nyelvtanulás. Van akinek például nagyon jó a kiejtése, és könnyen megérti amit mondanak, viszont nehezebben jegyzi meg a szavakat. Ilyenkor érdemes kihasználni, és azzal a képességgel tanulni, ami eleve könnyebben megy és keresni olyan eszközöket, melyek segítenek ebben
2. Motiváció
Itt három kérdés fogalmazódott meg bennem.
- Mi a célod a nyelvtanulással?
- Mi a hajtóerőd?
- Mi ad erőt, hogy kitarts a célod mellett?
A motiváció lehet belülről jövő, őszinte érdeklődés egy adott népcsoport, kultúra, hobbi, ismert ember iránt vagy éppen a hasznossága miatt tanulsz idegen nyelvet, pl. nyelvvizsga, külföldi munka, utazás, prezentáció elkészítése, jobb állás megszerzése. A tanulási kedvet és ezen keresztül az eredményességet befolyásolhatják a sikerek, kudarcok, önbizalom, egy tanár, a csoport vagy akár a család hozzáállása. Beszélhetünk itt nem utolsó sorban a jutalmazás módszeréről is, hiszen míg egyeseket a szóbeli dicséret, elismerés motivál, másokat pedig a tárgyi ajándékok vagy akár egy pacsi lelkesít. (Mi a szeretet nyelved?)
3. Személyiségtényezők és tanulási stílus
Egyes nyelvtanulóknak nehézséget okoz például egy megtanult nyelvi elemet egy másik szituációba áttenni. Az impulzívabb tanulók talán kevésbé precízen, de folyékonyabban beszélnek. A holisztikus nyelvhasználók nagyobb egységekre koncentrálnak, míg az elemzők jobban figyelnek a részletekre, a szabályokra. Aki inkább vizuális típus, az elsősorban olvasás alapján, az auditív pedig hallás alapján tanul könnyebben. Vannak olyanok is, akik a tanulást mozgással kötik össze, például járkálnak szótanulás közben, vagy eljátsszák a jelentésüket. Mások pedig a gyakorlati tapasztalatok segítségével szeretnek tanulni, gyakran rajzolnak, és kedvelik a szerepjátékokat. Ezek alapján nincs olyan egységes tanulási technika, mely mindenki számára hatékony lenne. Hiszen ugyanazon feladat esetében a különböző tanulási stílusokkal rendelkező személyeknél más-más stratégia működhet a leghatékonyabban.
4. Meggyőződések és hozott minták
Nem mindegy, hogy hogyan gondolkodsz a nyelvtanulásról, hogy milyen hiedelmek és meggyőződések motiválnak vagy épp akadályoznak. Ha például sokat aggodalmaskodsz, sok negatív gondolat jár a fejedben, mint például: „nem merek megszólalni egy anyanyelvű előtt” vagy „rossz a kiejtésem”, „nem tudom helyesen a nyelvtant”, „nem jut eszembe a megfelelő szó/kifejezés”, „nincs nyelvérzékem”, „kellene, de nincs rá időm…” , „nekem ez soha nem fog menni” így ezek gyilkolóan rombolják a továbbhaladást. Engedd el ezeket a negatív mondatokat, és váltsd pozitívvá! Mondj hangosan pozitív megerősítéseket magadnak, mint például: „Csak azért is beszélni fogok egy anyanyelvűvel”, „ki tudom fejezni magam”, „napról napra jobban beszélek, és értek angolul/németül, spanyolul”, minden nap szakítok rá egy kis időt”. A lényeg, hogy ne ostorozd magad, ha valami nem sikerül a nyelvtanulásban, légy türelmes önmagadhoz, és menni fog!
5. Kor
A felnőttek hajlamosak túl sok agymunkát használni és a nyelvi szabályokat ésszerű mintákba erőltetni. A nyelvtani szabályok pedig nem mindig illeszkednek ezekbe a rendezett mintákba. Képesek egy idegen nyelv magas szintű elsajátítására, de sokkal nagyobb fáradsággal, mint a gyermekek. A gyermekek inkább öntudatlanul, ismétlésekkel, használat közben, míg a felnőttebbek tudatosabban, elemzően tanulják az idegennyelvet. Előnyük viszont, hogy erősebb a tanulási szándék, megvannak már az egyén tanulási stratégiái, memorizálást segítő eszközei, írástudási készségei. És általában jobbak az olyan dolgok elsajátításában, amik azonnali segítséget tudnak nyújtani nekik – például szavak és kifejezések, amik segítenek egy áruházban eligazodni. Tehát bátran kezdj bele a nyelvtanulásba felnőtt korban is! 🙂
6. Érzelmi állapot
Úgy mint a munkához, a tanuláshoz is fontos, hogy az érzelmi állapotod egyensúlyban legyen. A kimerültség vagy izgatottság, mindegy, hogy az érzelem negatív vagy pozitív, leköti az agyad kapacitását, minél intenzívebb, annál inkább rabul ejt, beindul a belső mozi. Így nehezebben tudsz fókuszálni, a memória is gyengébb, és akár a hibázást is nehezebben viseled.
Hogyan érd el azt az egyensúlyi állapotot, amiben a tanulás könnyű, gyors és hatékony lesz?
Amikor így érzel, inkább keresd meg azt a tevékenységet, amely visszabillent a tanuláshoz megfelelő lelkiállapothoz. Lehet ez akár alvás, zenehallgatás, séta a friss levegőn, beszélgetés egy baráttal/barátnővel vagy egy segítő szakemberrel.
További részletekért kattints ide.
